Mobirise

Az idő


Horváth Emese Dorka

Egy elátkozott faluban, Alsókalászospusztán született egy lány. De ne vágjunk rögtön a közepébe, miért is volt Alsókalászospuszta elátkozva.


    Egy szép napon, mikor a világban még nem volt idő, a nap és a hold egyszerre voltak fent az égen és a patakokban állva folyt a víz, ezen a településen furcsa dolog történt. A nap egyszer csak leszállt és átadta helyét a holdnak. Az emberek azt hitték, örök éjszaka borult a falujukra. Amikor pedig a nap újra teret hódított, rájöttek, hogy valami hihetetlen született meg. Ez a hihetetlen attól fogva behálózta életüket, szorongással és félelemmel töltötte el szívüket. Enélkül is éltek volna, meghaltak volna, enélkül is aludtak volna, enélkül is lettek volna ébren, de az egész életük egy végtelen pillanat maradt volna, melyben minden egyszerre történik és mégis minden történésre kellően oda lehet figyelni. Ehelyett a kusza és mégis rendezett gombolyag helyett az emberek élete egy hosszú, követhetetlen fonallá vált. Megszületett az idő.


    Persze ez nem csak Alsókalászospusztán történt meg, hanem az egész világon. Az emberek nem ülték le többé életüket egy helyben, gondolataikba mélyedve, utazni kezdtek. Kivéve persze említett településünk lakói. Ők voltak azok, akik először papírra vetették gondolataikat. Ők voltak azok, akik le akarták győzni az időt. Ők voltak a művészek, akiket a kívülállók elátkozottnak hittek.


    Ebben a falucskában – mint már említettem – született egy lány, aki az idő kegyetlen törvényeinél fogva felcseperedett. Neki jutott először eszébe, hogy a művészetet, ami az utolsó időtlen dolog a földön, más településekkel is meg kéne osztani. Természetesen a többieknek sem volt ellenvetésük. A postát nem ismerték, így szelek szárnyára engedték verseiket, festményeiket, gondolataikat, egyszóval művészetüket. Így sok embert sikerült meghódítaniuk, akik szintén elkezdtek verseket írni, festeni, gondolkozni és sokan keresni indultak Alsókalászospusztát. Egyszer egyikük oda is talált. Valami különös érzés vezette. Legelőször a lányt pillantotta meg. Ahogy egymásra néztek, megszületett a szerelem.


    Igen ám, de az egyik ilyen üzenet egy időkedvelő emberhez is elért, akinek nem tetszett ez a dolog. Már hogy is tetszett volna, amikor egyszerűen nem tudta felfogni, mi lenne idő nélkül. Azt pedig nem tudta, hogy nem felfogni, hanem elképzelni kell. Megkérte térképészeit, hogy segítsenek neki megtalálni a falut, hogy végleg leszámolhasson vele. Természetesen a tudomány egy idő után mindenre képes volt (csak arra nem, hogy elvonatkoztasson saját magától), így ez az ember is eljuthatott Alsókalászospusztára. Pusztítást akart véghez vinni, hihetetlen mértékű pusztítást.


– Mindenkinek véget vetek! – mondta vérszomjas hangon – Meglátjátok majd, lejárt az időtök... 

Az idő szót erősen hangsúlyozta. Félelemre és rettegésre számított vagy legalább eszeveszett menekülésre, de választ sem kapott. Az egész falu láthatatlanná vált. Hogy mi történt, az máig nem tisztázott és talán csak akkor derül rá fény, ha az idő újra eltűnik az emberek életéből. Akkor először a világ időtlen történetében esni kezdett a hó. Csak egy asszony, karjában csecsemővel, állt merészen az ember szeme elé és válaszolt neki: 

– Megkaptad az üzenetemet? 

– Takarodj innen! A többieket megölöm, te még nagyobb büntetést kapsz. Életed végéig száműzve és üldözve leszel. Árulók vesznek majd körül.


    Ahogy ezt kimondta, megszületett az áruló fogalma. Az asszony hát menekült. Elhatározta, egy legalább olyan művészi nevű településen bujdosik majd, mint Alsókalászospuszta. Mi sem lett volna tökéletesebb helyszín Rácpácegresnél.


    Az ott töltött nehéz napok után elhatározta, hogy visszatér szülőföldjére férjével (a már említett művésszel) és gyermekükkel.


    Azóta keresik, de nem fogják soha megtalálni, mert a tudomány fejlődése leigázta a művészet földjét, a művészeket szétszórta a világban.


    Talán ma is élnek, ha az idő meg nem ölte őket.

Horváth Emese (7.b) elbeszélése a TollÁszkodó egyik decemberi feladványára készült,
Lázár Ervin: Az asszony c. novellájának főhősének történetét képzelte el.