mobirise.com

Életvárók


Varga Nóra Süni

Gondolatok a fejében, összekeveredve a város monotonon zúgó morajával. Meredten nézi a lámpát. Zöld. Nem hallja a kis tercet, ami lassan tiszta kvárttá bővül. Lelép a járdáról.


    Fehér, sivár folyosón ébred. Összetolt műanyag várótermi székeken fekszik. Mikor kinyitja a szemét, egyáltalán nem hunyorog, nem bántja a fehérség. Nem érez csalódottságot vagy keserűséget. Teste ép, mintha a baleset meg sem történt volna. De már nem kavarognak a gondolatok, és néma csönd van, akár egy temetőben.


    – Üdv az Életváróknál! – hall egy hideg, határozott hangot. Oldalra néz, s egy nőt lát világosbarna, szigorú kontyban, fekete keretes szemüveggel, és lazacszínű ajkakkal. 

– Hol? - visszakérdez, de nem kíváncsi. 

– Az Életváróknál.


    Karon fogja, és felrántja a székekről. Elindulnak a folyosón, de nem tudja merre, csak végtelenségig nyúló fehér falakat lát.


    Tizenkét percig menetelnek, majd megérkeznek egy ajtóhoz. Feketén rikít rajta az ÉLETVÁRÓK felirat. A nő kinyitja az ajtót, bemegy, majd int, s ő követi.


    Újra visszatérnek belé az érzések, s a látása is megváltozik. Hozzá kell szoknia a különös fényhez. Maga előtt, szabályos rendben elhelyezkedő, pici, ködszerű foltokat lát. A távolban fényesebb, színesebb, de ugyanilyen ködfoszlányok lebegnek szabályos rendben.


    – Ők az életvárók. Itt az elején ők még teljesen újak, most kerültek a helyükre. Mivel te már nem élsz, egy új ember veszi át a helyed a földön, most még csak életváró. A te dolgod, hogy megfelelő utódot válassz magadnak. Nem javaslom, hogy az újak közül válassz, mert még nincs kifejlett egyéniségük, nincsenek olyan tulajdonságaik, amik egy életváró földi életéhez feltétlenül szükségesek, nincsen színük, nincsenek érzelmeik. Azt az életvárót kell választanod, aki a legjobban kiegészít téged, kipótolja az űrt, amit hagytál magad után.


    Elindul előre, lassan lépked. Minden életvárót megnéz. A köddarabok körülötte egyre nagyobbak, sűrűbbek és színesebbek. Ahogy elhalad mellettük, más-más érzések járják át, de egyiknél sem áll meg. Már kezdi feladni a keresést, arra gondol, kiválasztja a legszebb színekben pompázó életvárót, amikor hirtelen kővé dermed. Szeméből lassan folyni kezdenek a könnyek. Szíve mintha újra verne, egyre gyorsabban. Alig kap levegőt. Az az érzés keríti hatalmába, amit csak egyszer érzett életében, a fájdalmat, amikor meglátta édesanyja élettelen, fehér kezét a kórházi ágyon. Ránéz az életváróra, akitől ezt az érzést kapta.


    Rájön, hogy ez az érzés egész életét meghatározta. Nap, mint nap eszébe jutott. Ez a fájdalom volt ott mindig, minden érzésében, tettében, gondolatában, de nem tudott róla. Most értette meg.

Varga Nóra Süni 2016-ban végzett a 12.c osztályban. Színésznek készül.