Mobirise Site Builder

Egyedüli boldogság


Nagy Soma

Azt álmodtam, hogy eltűnt mindenki, 

hogy egyedül ébredek egy téren. 

Lassan feléled a város, 

gaz veti szét a betont újra. 

Maguktól mentek, bepakolták mindenüket 

minél alacsonyabb fogyasztású 

és magasabb teljesítményű 

autóik csomagterébe. 

Elvitték magukkal a hiányt, amibe minden 

egyes nap belekényszerítettek. 

Hajnalban minden villamos a kocsiszínben 

marad, a nagyobb tévé a boltban, 

a mérgek a lassan fonnyadó hamburgerekben. 

Csendesen szemetel az eső, 

nem siet sehova. 

Oda bújok, ahol eddig metró járt. 

Aztán zaj, fény és felébredek. 

A szomszédban hangos szerszámokkal 

nagy beton darabokat vernek szét, 

keserűen markolok a maradékba, 

és azt az egy idegalagutat keresem 

az agyamban, ahova egyszer 

már sikerült elbújnom.

A szerző a VMG 12.e osztályos tanulója.